Tartási rendellenességek

A mozgásszegény, ülő életmód, a hirtelen növekedés, valamint a fokozott fizikai igénybevétel a testtartásért felelős izmaink egyensúlyának felborulását eredményezik. A súlyvonalak áthelyeződése nagyobb terhet ró a kisízületekre, valamint a gerinc szalagrendszerére, de hosszú távon negatív hatással van szervezetünk összes ízületére is. Az izomegyensúly felborulása, a gerinc képleteire nehezedő kóros terhelés együtt a gerinc degeneratív betegségeinek alapjául szolgálnak. Az emberi gerincnek nyílirányban vannak élettani görbületei, melyek az életkor előrehaladtával fokozatosan változnak, végleges formájukat a növekedés befejezésekor nyerik el. A nyaki és az ágyéki gerinc előre, a mellkasi és a keresztcsonti gerinc hátrafelé görbül.  Az egészséges felnőtt ember gerince kettős "S" alakban ívelt egyenletesen eloszlatva a rá nehezedő terhelést. A fejletlen, gyenge izomzatú gyermekeknél, különösen iskolás- és serdülőkorban, a gyors növekedés következtében hanyag, helytelen testtartás alakulhat ki.  Megerősödhetnek, ill. csökkenhetnek az élettani görbületek, a gerincen oldalirányú görbületek jelenhetnek meg.

A hanyag tartás típusai

Szűrővizsgálatok során a gyerekeknél nagy százalékban mutathatók ki jóindulatú, kisebb-nagyobb elváltozások. Az érintett fiatalok gyakran feltűnően kerekhátúak, vállaik előreesnek, csapottak, mellkasuk lapos, hasuk elődomborodik, fáradékonyak, nehezen tanulnak. A tartási rendellenességek közé soroljuk azokat a scoliosisokat is, amelyekhez nem társul a csigolyák elfordulása. Ebben az esetben a gerincen nem alakulnak ki rögzült deformitások, a csigolyaszerkezet nem mutat eltérést, a görbületek nem romlanak. Rendszeres tornával, izomerősítéssel, sporttal elérhető az izomzat megerősödése és a tartás normalizálódása. A tartásjavító torna célja a testtartásért felelős izmok egyensúlyának, azok kellő nyújthatóságának és erejének kialakítása és fenntartása a medence helyes középállásának automatizálásával, a helyes testtartás megéreztetése, megtanítása.

A cikket írta: Punyi Réka

A Schroth-terápiáról dióhéjban

A gerincferdülés konzervatív kezelésében hatalmas szerepet játszik a rendszeres gyógytorna. Azonban nagyon nem mindegy, hogy milyen típusú gyógytornát végeztetünk a hozzánk forduló scoliosisos gyermekekkel (és felnőttekkel). Az általános, szimmetrikus hát- és hasizomerősítő gyakorlatokkal az izmokat a deformitásnak megfelelő, rossz helyzetben erősítjük meg, ezzel rögzítve, vagy súlyosbítva az elváltozást.
A Schroth-terápia lényege pontosan abban rejlik, hogy a törzs eltéréseit a tér mindhárom síkjában korrigálja. Megtanítja a pácienseknek, hogyan kell beállítani a testüket ahhoz, hogy az izmok erősítése a lehető legszimmetrikusabb helyzetben történjen. Ezen kívül fontos eleme még a forgató légzés, ami visszaforgatja az egymáshoz képest elcsavarodott törzsblokkokat, illetve az aktív nyújtózás - az izmok erősítése a gerinc maximális aktív megnyújtása közben zajlik.
A terápia célja nemcsak az izmok erősítése, hanem ezek segítségével a korrigált testhelyzet megéreztetése, megtanítása illetve stabilizálása, ezzel a progresszió lassítása, megállítása. Ehhez nagyon nagy segítséget nyújt a tükör-kontroll, illetve különféle tornaeszközök. Ha ezt elérjük, legtöbbször a kozmetikai kép is sokkal előnyösebbé válik, illetve a forgató légzésnek hála a tüdőfunkció is nagymértékben javulhat.
A Schroth-terápia és a Chêneau-professzor elvei alapján kialakított korzett tökéletesen kiegészítik egymást, hiszen ugyanazon elven működik mindkettő. Azt viszont fontos tudni, hogy a Schroth-terápia nemcsak azoknak javasolt, akik már/még korzettet hordanak. A terápiát 8-9 éves kortól, 10 vagy annál nagyobb Cobb-fokos görbület esetén javasoljuk. A terápia felnőtt korban is hatékony-bár ekkor már leginkább a kozmetikai javulás illetve a fájdalom megszüntetése céljából.
A Schroth-terápia nagy előnye, hogy a helyes testtartás megtanításával együtt megtanítja azt is, hogyan használhatjuk ezeket a korrekciókat a mindennapjainkban, még jobban kiteljesítve a terápia hatását.

A cikket írta: Prommer Katalin

Mozgásterápia korzett viselése idején

Lévén, hogy a Salus-OrthopedtechnikaKft. szárnyai alatt működünk, a korzettes gyerekek kezelése kiemelt helyet foglal el profilunkban. Marlok Ferenc ortopédiai műszerészmesterrel, az ország legképzettebb szakemberével a segédeszköz készítés terén, napi kapcsolatban vagyunk, s ez rendkívüli módon segíti munkánkat.

A leggyakrabban felírt két korzett-típus, az oldalirányú gerincdeformitások korrekciójára szolgáló Chêneau- és a Scheuermann-betegség kezelésére kifejlesztett Gschwend-korzett, melyekkel a leggyakrabban találkozunk.Tudjuk, hogy az egyénre szabott testtartáskorrekció fenntartása milyen nehéz feladat: egész napon át megőrizni képtelenség volna. Sőt, még néhány perc erejéig is komoly koncentrációt igényel. Ezért a korzettekre igazi segítőtársként tekintünk. Nemcsak passzív eszközök, melyeket a gyerekek -jó esetben- magukra csatolnak, s mintha semmi sem lenne rajtuk, folytatják napi aktivitásukat. Sokkal inkább azt szeretnénk elérni, hogy tanítványaink maximálisan illetve optimálisan kihasználhassák a korzettjüket. Ezáltal sok aktív elemmel gazdagodhat a kezelés, jobb és tartósabb eredményt nyerhetünk.Tekintve, hogy a "gerinces" gyerekek semmiféle olyan szokványos betegségtünettel nem rendelkeznek (úgy mint láz, rossz közérzet, fájdalom, stb.), melyek miatt szinte követelnék a kezelést, sajátos helyzettel állunk szemben. Lépésről-lépésre kísérve őket az útjukon igyekszünk hozzásegíteni őket ahhoz, hogy a korzettben ők is segítőtársat fedezhessenek fel, s a "páncél" mindennapjaik szerves részévé váljon.A kezelést magát a csontos növekedés befejeztéig kell folytatni, mely hosszú-hosszú és emberpróbáló időszak mind a gyerekek, mind pedig családjuk számára. Fontos, hogy mozgásterápiánk a lehető legváltozatosabb legyen, s -a szakmai szempontok keretein belül- leginkább alkalmazkodjon az illető gyermek testi és lelki alkatához. Nem várhatjuk el, hogy sok éven keresztül ugyanazt a gyakorlatsort végezze nap mint nap. A korzett sok értékes lehetőséggel gazdagítja a mozgásterápiás palettát. Fontos, hogy hozzásegítsük a gyerekeket ahhoz, a korzettjüket ne börtönként, hanem lehetőségként éljék meg. Mozgásterápiánk -dióhéjban- erre irányul.

"Amennyiben jól használjuk, a Chêneau-korzett hatásmechanizmusát akár 70%-ban aktív elemek adhatják."

A korzett megalkotójának, Professzor J. Chêneau megállapítása

Mester és tanítványa Professzor Jacques Chêneau és Marlok Ferenc találkozása
Mester és tanítványa Professzor Jacques Chêneau és Marlok Ferenc találkozása

A segédeszköz viselésének alapvetően 4 fázisát különíthetjük el: Az előkészítés: mely az eszköz elrendelésétől az átvételig tartó szakasz, beleértve a mintavételt is. A megszokás: az átvételtől számított hozzávetőlegesen 3 hét, az egész napos viselés eléréséig tartó időszak Az aktív viselés: azon időszak, többnyire évek, míg a csontosodási stádium alapján az orvos kedvezményt ad a teljes hordási tartamból A "leszokás", az eszköz fokozatos elhagyásának ideje A csak éjszakai hordás: éveken át is eltarthat. A fentiek természetesen az éjjel-nappali korzettviseletre vonatkoznak. Amennyiben a segédeszközt részleges viseletre rendelték (éjszaka vagy egy napszak és éjszaka), azon esetekben a fenti szempontok nem vagy nem így érvényesek. 

Az előkészítés szakaszában elkezdjük megtanulni illetve folytatjuk az egyénre szabott korrekciós mozgásterápiát. Ez 10 éves kor felett az esetek többségében a Schroth-terápiát jelenti. A schroth-i elvek a korzettkezelésnek is alapelemei valójában, amit el is magyarázunk a tanítványainknak. Tudniuk kell ezt, továbbá azt, hogy a segédeszköz megkapását megelőző végzett gyakorlatokkal a korzettviselést teszik majd könnyebbé. Ha -főleg leány- tanítványaink igénylik, akkor a scanelésre (mintavétel) is elkísérjük őket. 

A hozzászokás szakaszában a korábbi korrekciós gyakorlatok tanulása mellett szerepet kap a korzett is. Eleinte csupán néhány perces közös felpróbálás és magyarázat végett. Tudniuk kell a gyerekeknek, hogy az eszközön mely terület milyen funkcióval rendelkezik. Ennek ismeretében motiváltabban állnak a megszokásához, s sokkal aktívabb viselésre számíthatunk. A légszomj érzése teljesen normális tapasztalatnak számít az első időkben. Célzott légzéssel, melyet a korzett ablakai felé irányítunk, megtaníthatjuk nekik kitölteni a kifejezetten erre a célra kialakított szabad tereket. A nyomási területek szintén problémát jelenthetnek ebben a szakaszban. Azt, hogy az eszköz nyom, s ezt kényelmetlennek érzik, teljesen jogos és szükségszerű "panasz" ezidőtájt. A nyomási zónákból való eltávolodás megtanítása szerves részét képezi tevékenységünknek. Az így összeálló egyéni korrekciós gyakorlatokkal nemcsak a korzett megszokását segíthetjük, hanem az eszköz korrekciós hatását is növelhetjük. Az ily' módon "belakott" korzettek jobban működnek, ezen felül pedig tanítványaink egy olyan diszkrét lehetőséghez jutnak, melyet a hétköznapjaikba gond nélkül beiktathatnak, s olyan körülmények között is "gyógytornázhatnak", mikor amúgy nem állnak rendelkezésre az ahhoz szükséges körülmények. (pl.utazás, unalmas idők kitöltése iskolában, várakozás közben, stb.) S mindezt anélkül, hogy ezzel bárki figyelmét felkeltenék... A lényeg, az apró mozgássor a korzett keretein belül történik, amit senki rajtuk kívül nem fog észrevenni. Így változatosabbá is tehetjük a kezelést. A megszokás időszakában sokat kérdezünk tanítványainktól. Kérjük őket, hogy jelezzék, a korzett mely tevékenységeikben gátolja őket vagy okoz nehézséget számukra. Amennyiben a hétköznapi személyi higiénés teendők, öltözködés, rutinszerű mozgások megvalósítását problémásnak vagy kivitelezhetetlennek tapasztalják, igyekszünk praktikus tanácsokkal közbelépni, illetve szükség esetén a műszerész kollégákkal konzultálunk. Kollégáink bizonyos igazításokkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a létező legélhetőbb korzetthez jussunk. 

Az aktív viselési szakaszban, mikor az eszköz napi 20-21 órás hordása nem okoz fizikai problémát, a korzettet intenzívebben bevonjuk a mozgásterápiába. Jól ismerjük felépítését; aktív elemeit kihasználva változatos gyakorlatprogramokat állítunk össze, melyek színesebbé teszik a kezelés amúgy a gyógytorna szempontjából sajnos monotonnak mondható időszakát. Jónéhány tornaszert, segédeszközt is bevonhatunk. Nagylabdával, gumiszalag, kisebb kézisúlyok vagy dynair bevonásával, a tanítványaink egyéniségét a lehető leginkább szem előtt tartva olyan gyakorlatkompozíciókat állítunk össze, melyeket ők is talán szívesebben végeznek.

A korzettben végzett mozgás nem áll meg a tornaterem falai között. Ha a gyerekek nem vevők a korzettes tornára, ám sportos hobbijuknak annál szívesebben hódolnak, akkor támogathatjuk őket annak korzettben való végzésére. (Persze ez sporttevékenységtől függ, s egyénre szabottan gondolkodunk.) A Cheneu-korzettben történő dinamikus mozgás ugyanis kiteljesíti, voltaképpen megkoronázza az eszköz hatását. A korzettviselés melletti sporttevékenység ügye amúgy is egy igen összetett problematika, több kérdés és szempont együttes figyelembevétele érvényesül. Fontosnak tartjuk, hogy a kezelést ne veszteségnek éljék meg tanítványaink. Hacsak nem elkerülhetetlen, nem törekszünk arra, hogy megfosszuk őket a korábban végzett sportos hobbitól. Ha elérjük, hogy ezt korzettben végezzék, sikerként könyvelhetjük el. Emellett azonban tudnunk kell, hogy a korzett -funkciójánál fogva- korlátoz illetve megakadályoz bizonyos törzsmozgásokat. Ezért bátorítjuk a tanítványainkat, hogy a korzett nélkül töltött időszakban is a lehető legtöbbet mozogjanak.

Az eszköz elhagyási szakaszában a korzett nélküli elemek veszik vissza a főszerepet a mozgásterápiában. Igyekszünk az egyénre szabott tartáskorrekciót nyomatékosítani, a gyakorlatokat úgy elemezni, s megtanítani, hogy azokból a lehető legtöbbet beépítsenek a hétköznapokba is. Az így megtanult és bevésődött apró kis praktikák aztán egész életükben elkísérik, s testtudattal felfegyverzett, egészségtudatos élethez segíti tanítványainkat. A Gschwend-korzett , melyet a Scheuermann-betegség kezelésére alkalmaznak mozgásterápiás szempontból is eltér a Chêneau-tól. A viselési szakaszok azonosak, a gyógytornászi közreműködésben, segítségben azonban kevesebb korzettben végeztetett elemet találunk. Talán a legfontosabb célunk az, hogy tanítványaink aktívan hordják, s ne csupán "ráakaszkodjanak" az eszközre.

A cikket írta: Nagy Szilvia

Gerincspecifikus falmászó terápia


A terápia során a falat eszközként használjuk. A sportmászással ellentétben mi nem a gazdaságos mászás technikáját tanítjuk, hanem különféle feladatokat viszünk fel oda. Nagyban fejleszti a szem-kéz koordinációt, egyfajta egyensúlyi tréning, illetve különösen alkalmas arra, hogy a Schroth-terápia során megtanult korrekciókat a gyermek (vagy felnőtt) nehezített körülmények között gyakorolja. 

A fal végtelen lehetőséget kínál az egész test megmozgatására, erősítésére, gerincferdülés , Scheuermann-betegség esetében kiváló kiegészítője az elsődlegesen választandó Schroth-terápiának, tartáshibák esetében pedig akár önállóan alkalmazva is szép eredményeket érhetünk el.

Csecsemő mozgásfejlesztés

Rendelőnkben 2020 óta nyílt lehetőség a legkisebbek, a 0-12 hónapos korosztályú gyermekek fizioterápiás kezelésére. Gyógytornászaink több éves tapasztalattal rendelkeznek a csecsemők fizioterápiás kezelésében, illetve JERR Koragyermekkori reflexkorrekciós szakemberként korai fejlesztést végeznek. 

Eltérő, lassabb, vagy gyorsabb mozgásfejlődésű csecsemőket látnak el, a gyermekek korosztályuknak megfelelő játékos fejlesztésben részesülnek.

Az ortopédiai kórképekkel érkező csecsemők (lábdeformitás, lábtartási problémák, kötött csípő, ferdefejtartás, torticollis) egyénre szabott gyógytorna kezelést kapnak.

A koraszülött, iker csecsemők vagy születési anamnézis alapján indokolt esetben a gyermekek az önálló járás kialakulásáig mozgásfejlesztésben részesülnek.

A csecsemők állapotfelmérése után a gyermek mozgásfejlesztése, egyénre szabott terápiája majd az otthoni feladatok betanítása történik.

Emellett szülői konzultációt és tanácsadást is végeznek a szakembereink.

A 0-12 hónapos korosztály mellett lehetőség van az 1-4 éves kisgyermekek egyéni gyógytorna kezelésére is.

Manuálterápia

A manuálterápia fogalma a latin manus = kéz szóból származik, a támasztó- és mozgató szervrendszer visszafordítható rendellenességeinek kezelését jelenti. Jó hatékonysággal használható a gerinc bármely szakaszán fellépő fájdalom esetén, a medence eltéréseinek a kezelésében, de egyéb ízületek esetében is sikeresen alkalmazható. 

A kezelést a manuálterapeuta a szakorvosi diagnózis és a páciens alapos kikérdezése és mozgásszervi vizsgálata alapján tervezi meg és hajtja végre. Többnyire a kezelés után otthon is rendszeresen végzendő gyakorlatokat tanítunk az eredmény megőrzésének érdekében. 

Sokszor azonosítják a kezelést végző szakembert a csontkováccsal, fontosnak tartom megemlíteni, hogy képzett manuálterapeuta csak orvos vagy gyógytornász szakember lehet, a diploma utáni plusz két éves képzéssel, csontkovács viszont sajnos bárki, akár egészségügyi diploma, alapképzés nélkül, egy rövid képzés után!

Mozgásterápia a gerinc korrekciós műtéte után

A néhány évtizeddel ezelőtt forgalomban lévő műtéti technikák hosszú hetes-hónapos gipszrögzítést igényeltek. A több hetes kötelező fekvés okán a gyógytornász közreműködése elengedhetetlen volt a szövődmények elkerülése és a mobilizálás végett. A mai modern eljárásoknak köszönhetően a műtét utáni kórházban tartózkodás-optimális esetben- egy-két hétre redukálódott, s a páciensek viszonylag hamar visszatérhetnek a korábbi életükhöz. Az viszont, hogy ez a lehető legsikeresebben történhessék, a gyógytornászi közreműködés igen hasznos segítséget nyújthat.

A gerincdeformitás miatt műtétre kerülők életének szerves részét képezte a gyógytorna már az operáció előtt is. Sokan annyira hozzászoktak, hogy a beavatkozás után is igénylik testük karbantartásának ezen módját, s általában hat hét elteltével felkeresik gyógytornászukat. Előfordul, hogy bár a műtét technikailag hibátlanul zárul, mégis a páciens testtartása kívánnivalókat hagy maga után. A medence és a vállak, a fej helyzete bizony lehetséges, hogy a régi mintát követi, s - amennyire lehetséges- jó, ha korrigálásra kerül. A műtét rendszerint nagyon szép kozmetikai eredménnyel zárul, az operáltak nagy örömmel szemlélik az "új testüket". Azzal viszont, hogy hogyan vegyék birtokba azt illetve hogy miként térjenek vissza a hétköznapi tevékenységeikhez azonban nincsenek tisztában. Jogos szándékuk továbbá, hogy visszanyerjék a műtét előtti kondíciójukat. Az utat mindehhez a megfelelő mozgásterápia jelenti.

Az el nem merevített gerincszakaszok kellő mobilitására illetve stabilitására egyaránt oda kell figyeljünk. Ez az ágyéki szakaszon különösen is nagy súllyal esik latba lévén, hogy a legnagyobb terhet viselő gerincszakaszunk. A műtétet végző orvos, amennyiben a helyzet lehetővé teszi, a jobb életminőség és mozgáslehetőség érdekében meghagy néhány mozgásszegmentumot az ágyéki régióban, melynek a karbantartása gyakran szakértő gyógytornász közreműködését igényli. Tapasztaljuk továbbá, hogy sokan -főleg felnőttek- azért fordulnak hozzánk, mert megszokott napi rutintevékenységeik közben fájdalmas izomfeszülések zavarják hétköznapjaikat.

A műtét utáni gyógytorna sajátos szempontok szerint áll össze. Nem tekinthetjük hasonlónak például a tartásjavító céllal végzett gyakorlatokkal, holott kétségtelenül találunk közös elemeket. Az esetek döntő többségében nem is egy-egy gerincszakasz korrekciója a cél többé. Megközelítésünk - a gerincdeformitások kezeléséhez hasonlóan - egyénre szabott módon, mindig a páciens illetve a küldő sebész céljaival szinkronban történik.

A fővárosban működő Országos Gerincgyógyászati Központ deformitássebészeti teamjével és a Pécsi Egyetem Ortopédiai Klinikájával jó szakmai kapcsolat épült ki. A Vertebra Alapítvány aktív működése nyomán számos operált fiatallal és felnőttel találkozhatunk. Mindennek illetve régi tanítványaink hűségének köszönhetően a deformitás okán korrekciós műtéten átesett páciensek mozgásterápiájában nagy tapasztalattal rendelkezünk.

A megfelelő mozgásterápiának részét képezi az életmódbeli tanácsadás is. Az ebben való iránymutatásokat különösen is szívesen veszik a pácienseink. Az egészségnevelés fontos részét képezi tevékenységünknek, hogy a beavatkozás utáni jó eredmény jól szolgálhassa egészségüket hosszútávon is.

A cikket írta: Nagy Szilvia